A klasszikus húsmarhatartásban a téli időszakra esik a vemhesség utolsó harmada, az ellés és a laktáció első hónapja, sőt választott üszőink „önálló” élete is ekkor kezdődik. Tehát érdemes komolyan venni a téli takarmányozásra való felkészülést. A minőség és a mennyiség egyaránt fontos. Erjesztett tömegtakarmányaink esetén mérsékeljük minimálisra a veszteségeket: ne a puszta földre tegyük a takarmányt, alaposan tapossuk, a silóterünket fedjük le, s „okosan” bontsunk (a lehető legkisebb felületen érintkezzen a levegővel a megnyitott szilázs). Milyen hasznos lett volna, ha az állam nem trágyabunkerekre, hanem silóterekre ír ki támogatást…
Ha a szénánkat nem tudjuk fedett helyre tenni, igyekezzünk megoldani a kazlazás utáni megfelelő takarást. Tudom, hogy nem egyszerű sem a fóliás, sem a szalmás takarás, de a takarás nélkül kazlakban tárolt takarmány vesztesége akár 30%-os is lehet. Ha van helyünk, akkor lehet a körbálát kazal nélkül is egyenként, sorban elhelyezni. Így elkerülhető, hogy az összerakott bálák az érintkezési helyeknél rothadjanak szét. Gyakori megoldás a hasábbálánál, hogy az alsó és a felső sort szalmával rakják, így is csökkenthető a széna vesztesége. (...)
