A Magyar Juhtenyésztők Szövetsége 10 éves fennállásának alkalmából a feleségemmel együtt úgy gondoltuk – mondja dr. Tóth Imre -, hogy vándordíjat alapítunk édesapám emlékére, aki pesti fiatalember létére azért ment el a keszthelyi mezőgazdasági akadémiára, és lett agrármérnök, mert vidéken akart élni. Az ókigyósi gazdaságban a gazdatiszti pálya minden lépcsőfokát végigjárta. A legtöbb eredményt a magyar fésűsmerinó nemesítésében érte el. Törzstenyészetet alapított, benne tejtörzset alakított ki. A 80 egyedet számláló tejtörzs 1941-ben az ország legjobb öt tejtermelő állománya közé tartozott a választás utáni 100 napos tejtermelés 50 kilogrammos átlagával, a kosnevelő anyajuhok 80-90 literes átlagot értek el. Ugyanebben az évben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a bemutatott juhaiért és a törzstenyészetben elért eredményeiért nagydíjat kapott édesapám, valamint miniszteri külön- díjként egy ezüst gyümölcstartó tálat. Ezt ajánlottuk fel tenyésztési vándordíjként 2001-ben. A díj odaítéléséről közreműködésemmel a szövetség elnöksége dönt, vétójogom ugyan lenne, de evvel még soha nem kellett élnem. (…)
