0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tervszerű elletés-szabályozás a húsmarhatartásban

Májusi eső aranyat ér – mondják, s ha manapság aranyat nem is, de némi lélegzetvételnyi időt ad arra, hogy az íróasztalhoz kötődő feladatainknak is eleget tudjunk tenni, anélkül, hogy átvirrasszuk az éjszakákat.

Egy kedves tenyésztő barátommal történő szakmai beszélgetés inspirálta ezt az írást, jómagam igen hasznosnak tartom a témafelvetést. No, vágjunk bele…
Talán kevesen gondolják, de a húsmarha-tenyésztésben is hasznos lehet a termékenyítések (végül is az ellések) tudatos tervezése. A mesterséges termékenyítést folytató gazdaságok egyedei „kézben” vannak, de az ütemezés itt is igen hasznos lehet. A gulyabikákat használó (természetes fedeztetést alkalmazó) gazdaságok esetében még fontosabb a tudatos tervezés (várható ellések behatárolása).
Húsmarhás körökben általánosan elfogadott nézet, hogy a legjobb borjak a január közepétől március végéig/április közepéig megszületettek. E borjak fogantatása az április második dekádjától július közepéig terjedő időszakra tehető. Ez három hónapos időszakot ölel fel. Az ideális az lenne, ha a teheneink 80-85%-a ez alatt a három hónap alatt leellene. Nos, ez nem mindig jön össze, de mit tehetünk a legoptimálisabb ellésszabályozás érdekében?
Azt mondják, minél hosszabb a fedeztetési idény, annál jobb lesz a vemhesülési százalék. Nem biztos, hogy ez így igaz, de ez is ki fog derülni az írásból, hogy miért. Az egyértelmű, hogy rövid fedeztetési ciklusok esetén romlik a vemhesülés (nincs idő a termékenyülésre), tehát optimálisan kell megállapítani a ciklus hosszát. Általában három ivarzási ciklusnak elegendőnek kell lennie az eredményes termékenyüléshez (az adott, hogy a szarvasmarhának az ivari ciklusa 21 nap, tehát legalább 63 nappal érdemes számolni).
A kérdés gyorsan adódik, hogy a 63 nap helyett miért adtam meg mégis három hónapot? Azért, hogy azt a 85%- ot teljesíteni tudjuk, illetve az ellési időszak végén ellett teheneknek is legyen esélyük vemhesülni még az első (tavaszi) fedeztetési ciklusban.
Az első fedezetési idényben, az előző évben üresen maradt teheneket, a tenyésztésbe állítandó üszőket és a már leellett teheneket tudjuk vemhesíteni. A fedezetési idény vége június 30. Ezután szüneteltetjük a fedeztetést, általában amúgy is jön egy száraz, forró időszak, amikor a legkisebb a nemi aktivitás, legkisebb az esély az eredményes termékenyítésre/fedeztetésre. A „pihenőidő” két hónapos. Ezen időszak alatt folyamatosan figyelemmel kell kísérni az ivarzókat, ebből lehet némi következtetést levonni, de ha nem látunk ivarzót, akkor sem lehetünk nyugodtak a vemhesség vizsgálatáig, mert a nagy forróság miatt nem mindig „mozog” az állat. Augusztus közepén, végén elvégezhetjük a vemhességvizsgálatokat, ekkortól már tudjuk, milyen eredményességgel zárult az előző ciklusunk.


Időközben a borjak választása is megkezdődött, s amelyik tehén nem vemhesült, az a borjú leválasztása után, javuló kondícióval, kedvezőbb időjárási körülmények között, jó eséllyel indul neki az új vemhesítési időszaknak. Az előző évről üresen maradt tehenek és a vemhesítendő üszők közül, amelyik üresen maradt, azt vizsgáltassuk meg, hogy mi lehet ennek az oka (nem „termelt”, nincs „konkurense” a vemhesülésnek).
Miért nincs egyenes arányban a vemhesülési százalék és a ciklus hossza? Amelyik tehén 3–4 ivarzási ciklus alatt nem vemhesült, az feltételezhetően az 5. és a 6. ciklusban sem vemhesülne. Ennek lehet az oka valamilyen kóros elváltozás a belső nemi szerveken, ásványianyag-hiány vagy egyszerűen olyan energiahiányos állapotban van a tehenünk (magas tejtermelés), hogy nem képes vemhesülni.
Szeptember elsején indulhat a második fedeztetési ciklus, ekkorra már feltehetőleg az időjárás is újra kedvezni fog nekünk, hisz az őszi enyhülés és a csapadékosabb időjárás biztató a sarjú fűhozamára és a kedvező termékenyülési eredményekre.
Az augusztusi vemhesítési eredmények alapján már tudjuk mennyi egyedet (tehenet, üszőt) sikerült vemhesíteni az „első felvonásban”. Amennyiben kedvező eredményeket értünk el, akkor hasznosnak tartom az üres egyedek átcsoportosítását a közös gulyába. Így lehetőségünk van szükség esetén némi plusz abrakkiegészítésre, anélkül, hogy feleslegesen etetnénk az olyan egyedekkel, amelyeknek nincs erre szükségük.
Ha kedvezőtlen eredmények születtek a vemhesülési vizsgálatokon, akkor szükséges lehet a második ciklust meghosszabbítanunk november végéig, esetleg december közepéig.
Azonban ne feledjük, hogy az őszi ciklusban fogjuk termékenyíteni a nyáron leellett (jelenleg még szoptató) teheneket is. Ha az üresen maradt és a leellett tehenek létszáma lehetővé teszi, akkor akár egy gulyába is összevonhatjuk őket. Háremszerű fedeztetés alkalmazása esetén arra kell odafigyelni, hogy a tehenek létszáma és a bika teljesítőképessége arányban legyen egymással.
Az őszi ciklus feltételei bármennyire is kedvezőek (időjárás, legelő), tudnunk kell, hogy az őszi ciklusból származó egyedek a forró nyári hónapokban születnek meg, s a kisült legelőkön nehezebben indul meg a kedvező tejtermelés. A másik nagy hátránya, hogy a teleltetés időszaka alatt is vannak szoptató teheneink, ami a szakszerű csoportosítást és a téli tartást nehezíti meg. Másfelől ezt a felosztást alkalmazva az ősszel vemhesített egyedeknek a következő évben is „csak” ősszel lesz lehetőségük vemhesülni.
Annak érdekében, hogy a nyáron ellett teheneket is a tavaszi ellési ciklusba tudjuk integrálni, kizárólag e tehenek számára indíthatunk egy nyári fedeztetési ciklust is. Ez azt jelenti, hogy július 20-tól indítjuk a fedeztetést. A fedeztetési ciklust október végéig tervezzük, ez egybeesik az őszi fedeztetési ciklus végével.

Több százas állományok esetén

Nagyobb állománnyal rendelkező gazdaságok esetében szintén javallott a 2–3 hónapos fedezetési ciklusok bevezetése, annyi különbséggel, hogy ott nem az egész állományra, hanem gulyákra szabva érdemes ezt megtenni. Munkaszervezési és borjúnevelési szempontból érdemes úgy ütemezni az elléseket, hogy nagy csúcsok lehetőleg ne legyenek, hisz ebben az esetben az újszülött, illetve a néhány napos borjak megfigyelése/szükség szerinti ellátása problémássá válhat. Ebből az is adódhat, hogy februártól szeptemberig folyamatosan lehet ellésünk, annak ellenére, hogy szakaszoltuk a fedeztetéseket.

Ha jók az adottságok a téli csoportosításokra

Azokon a telepeken, ahol jól megoldható a téli borjúnevelés (a nyári és őszi ellésekből született borjaké), alkalmazható a 2 hónapos fedeztetés 2 hónapos „pihenőidő” rotációja. Ezt a rotációt a táblázat mutatja be.
Az ütemezés azonban csak akkor lehet sikeres, ha tudjuk biztosítani teheneink/borjaink megfelelő téli takarmányozását, tartását. Tehát itt a szakszerű csoportosításon és különtartáson van a hangsúly.

 

Forrás: