Széleskörű elterjedésük magyarázza meg az idők folyamán fellépő különböző tenyésztési irányokat is. Az ázsiai pávagalambok lényegesen eltértek az európai pávafarkú galamboktól, vízszintes tartásúak, nem rezgőnyakúak voltak és gyengén fejlett farokkal rendelkeztek. Európán belül is többféle tenyészirány volt: a nagytestű, hosszú faroktollazatú, különböző színű angol pávák, a kistestű, gyenge farkú, de szép állású skót pávások, a német színesrajzú, a holland és a magyar tollaslábú pávagalambok az 1800-as évek végén általánosan ismertek voltak (Péterfi, 1961.). (…)