Akkoriban még az volt a kérdés, hogy miért is vigye el kutyáját a pásztor egy kiállításra, hiszen: „Nem azír van a!”. Napjainkban inkább az a kérdés, hogy valójában miért is van a komondor, amikor nem kiállítások sztárja, ahol ámulva nézik. Szóval hosszú az út a pusztától a kiállításig… Egy síkvidéki őrzőkutya
Ismeretlen az eredete és elnevezése is, régi ábrázolásokon csak nagy ritkán látható, ellentétben a kuvasszal. Jóval több a kérdés, mint a tényeken alapuló válasz. Nézzünk kicsit a fajta múltjába a mai komondoron keresztül is. Eltérő őrzőstílus és módszer is megkülönbözteti a másik magyar őrző pásztorkutyától, a kuvasztól, ami a felhasználási módját és helyét is meghatározta, behatárolta egykor. Tipikus síkvidéki, a helyhez kötött védelemre alkalmas kutyafajta, a haszonállatok éjszakai szállását, állását, illetve a pásztorszállást őrizte. Nem kísérte a legelőn az állatállományt nappal, de ez csak olyan területen történhetett így, ahol a nagyragadozók sem találtak búvóhelyet a napközbeni támadáshoz. Elheverhetett tehát napvilágnál, nem kellett folyamatosan mozognia, hogy beláthassa a rá bízott területet, ráadásul a meleget is kevésbé tűrte jól. Ilyen rövid füvű sík terep, ahol kevés csapadék esett, csak az Alföld bizonyos részein volt. Mindezekből is eredt, hogy a fajta igen szűk elterjedésű volt annak idején, amíg a sporttenyésztés fel nem karolta. (Voltak olyan szakemberek is, akik már kipusztultnak hitték, amikor készülve a millenniumi ünnepségekre a magyar pásztorkutyák bemutatását is tervezték.) Az éjszaka és a szilaj teleltetési rendszer azonban nagyon is igényelte a komondorok munkáját, ekkor jött el az ő idejük. A pusztákon süvítő, metsző téli szelek és a farkasok ekkor fonták a legszorosabbra a gyűrűt a haszonállatok köré. Ilyenkor már csak a folyamatosan őrködő pásztorok, nyájőrzőik, valamint az őrtüzek tudták csak együttesen megállítani az ordasokat. A kutyák munkájának jelentőségét jól szemlélteti az is, hogy télen kiöregedett lovakat vettek táplálásukra, míg a nyári időszakban külön kenyérbérük volt, amit levéltári adatok is bizonyítanak. Védelmükre pedig kovácsok által készíttettek szöges nyakörveket, hogy növeljék a túlélésük esélyét a farkasokkal folytatott életveszélyes harcok során. Ezekben az időkben nem a küllem, hanem a jellem és a munkakészség határozta meg az egyed, és ezáltal a komondor típus értékét is. (…)
